|
"14Ti vagytok a világ világossága. Nem rejthető el a hegyen épült város. 15A lámpást sem azért gyújtják meg, hogy a véka alá, hanem hogy a lámpatartóra tegyék, és akkor világít mindenkinek a házban. 16Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat."" (Máté 5,14-16;) "12Jézus ismét megszólalt, és ezt mondta nekik: "Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága." " (János 8,12)
|
|
Valaki azt mondta: a hit olyan, mint a film - a sötétben hívják elő. Ha a hitünk soha nem volna próbára téve, akkor semmi sem késztetne arra, hogy keressük Istent, és közelebb kerüljünk hozzá. Könnyű olyankor dicsőíteni Istent, amikor jó egészségben vagyunk, és a számláink be vannak fizetve. De amikor a világosság hirtelen sötétségbe fordul, akkor fedezzük fel, miből van a hitünk.
Fontos az is, hogy ne keverjük össze, hogy ki a fény forrása. Ha a Krisztusnak való szolgálatunkban sokan figyelnek ránk, hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy miattunk van ez. Az igazi szolgák kerülik a feltűnést. Nem hívják fel magukra a figyelmet. Ahelyett, hogy sikerért és elismerésért cselekednének, szem előtt tartják, hogy "egymás iránt pedig valamennyien legyetek alázatosak" (1Pt 5,5). Ha elismerik őket szolgálatukért, ezt szerényen tudomásul veszik, de nem engedik, hogy az ismertség elvonja figyelmüket a feladatukról. Az igazi szolgák nem mások elismeréséért vagy tapsért szolgálnak. Pál így fogalmaz: "Ha még mindig embereknek akarnék tetszeni, nem volnék Krisztus szolgája." (Gal 1,10)
Lehet, hogy sötétben szolgálunk valami kis helyen, miközben ismeretlennek és nem méltányoltnak érezzük magunkat. Isten szándékosan helyezett oda, ahol vagyunk. Ott kell világítanunk. Ehhez pedig szükséges Krisztus fénye.
Egyik üzleti útjáról hazatérve egy vállalatvezető ajándékokat vitt feleségének. Többek között adott neki egy játék autót, ami világított a sötétben. Miután a feleség megkapta az ajándékot, leoltotta a villanyt, de a kis autó láthatatlan maradt. A férj kiábrándultan jegyezte meg: "Azt hiszem, becsaptak." Aztán a feleség észrevett néhány francia szót a játék autó oldalán. Elvitte egyik barátjához, aki ismerte a nyelvet, és elolvasta neki az utasításokat: "Ha azt akarja, hogy éjszaka is világítson az autó, tartsa egész nap a napfényben!" Ezért másnap odatette az ajándékot a déli ablakba. Azon az estén, amikor kikapcsolta a villanyt, a kis játék autó ragyogó fényt árasztott. Az asszony férje meglepve kérdezte: "Mit csináltál vele?" Ezt válaszolta: "Rájöttem a titokra. Mielőtt az autó világítana a sötétben, ki kell tennem a világosságnak." A keresztyéneknek is állandóan kell a lelki napfény, Jézus Krisztus fényébe kell tenniük magukat, hogy természetükké váljék az ő fénye, és ragyogjanak a sötét világban. /SCs/
Sinka Csaba
|